|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 31 találat | lapozás: 1-30 | 31-31 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Gall, Anthony 1996. augusztus 15.Gyerőmonostor megérdemli az elismerést, a faluban mindössze 180 református él. Kis Tibor református lelkipásztor elhatározta, hogy új lelkészi hivatalt épít, de ez közösségi ház is legyen. A szép műemléktemplom szomszédságában olyan épületet akart emelni, amely a kalotaszegi népi építészeti stílus jegyeit viselje magán. A Kós Károly örökségét folytatni kívánó Anthony Gall huszonnyolc éves ausztráliai építésznél kötettek ki, aki Kolozsváron rendezett kiállítást Kós Károly építészetéről, a Bánffy-palotában. Anthony Gall készítette a tervet, nagy összefogással épült a ház, helybéliek segítettek, de jött a sepsiszentgyörgyi építőbrigád is. Nyugati segélyből öt számítógépet kaptak, ezen számítógép-tanfolyamot indítanak a faluban. Az elkészült házban kapott helyet a könyvtár is, Bálint Árpád nyugalmazott tanító ajánlott fel könyveket. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./1996. augusztus 15.Gyerőmonostor megérdemli az elismerést, a faluban mindössze 180 református él. Kis Tibor református lelkipásztor elhatározta, hogy új lelkészi hivatalt épít, de ez közösségi ház is legyen. A szép műemléktemplom szomszédságában olyan épületet akart emelni, amely a kalotaszegi népi építészeti stílus jegyeit viselje magán. A Kós Károly örökségét folytatni kívánó Anthony Gall huszonnyolc éves ausztráliai építésznél kötettek ki, aki Kolozsváron rendezett kiállítást Kós Károly építészetéről, a Bánffy-palotában. Anthony Gall készítette a tervet, nagy összefogással épült a ház, helybéliek segítettek, de jött a sepsiszentgyörgyi építőbrigád is. Nyugati segélyből öt számítógépet kaptak, ezen számítógép-tanfolyamot indítanak a faluban. Az elkészült házban kapott helyet a könyvtár is, Bálint Árpád nyugalmazott tanító ajánlott fel könyveket. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./1999. szeptember 29.A Gyilkos-tónál, a Napsugár szálló mellett fekvő domboldalon római katolikus kápolna alapkő-letétele történt meg, Tamás József csíkszeredai püspök jelenlétében. A kápolna, amelyet még Kós Károly álmodott meg, végülis Anthony Gall, Elekes Károly és Stefanovics Péter magyarországi építészek tervei szerint készül el. /Emlékezet a jövőnek - alapkőletétellel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./2001. március 20.Nemzetközi konferenciát szervez a Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Kós Károly életműve a harmadik évezred elején címmel május 8. és 10. között Budapesten. Nemcsak az építészt, de Kós egész szellemiségét bemutatják: értékmentő tevékenységét, közösségteremtő erejét, a településfejlesztéssel, irodalommal összefüggésben tanúsított látásmódját. A konferencia idején lát napvilágot a Kós Károly műhelye című életműalbum is Anthony Gall építész szerkesztésében, a Mundus Kiadó gondozásában. /Kós Károly életműalbuma. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 20./2001. május 9.Kós Károly életműve a 3. évezred elején címmel háromnapos, máj. 8-án kezdődött nemzetközi konferencia zajlik Budapesten, a Mundus Egyetemi Kiadó rendezésében. A konferenciának több mint 30 társszervezője van: magyar állami intézmények és szakmai szervezetek, valamint erdélyi civil szervezetek (EMKE, EME, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kríza János Társaság stb.). A rendezvény védnöke a Határon Túli Magyarok Hivatala. A szervezők előzetes közleménye szerint "a konferencia célja az, hogy felmutassuk a közel egy századot átívelő életműből mindazt, ami élő üzenetnek számít a harmadik évezredbe lépő magyar társadalom és kultúra számára". A konferencia előadásai az alábbi főbb témák köré csoportosulnak: Kós Károly építészeti öröksége, életművének kisugárzása, nemzetközi szereplése, Kós Károly és Erdély, jelentősége a környezetalakításban, településfejlesztésben, a népi kultúrában, a magyar irodalomban, a műemlékvédelemben, a szépművészetekben, a magyar oktatásban, közéletben, de helyet adnak a felsoroltaktól eltérő témáknak is. Az eseményre Anthony Gall szerkesztésében megjelenik a Kós Károly műhelye c. életműalbum, teljes építészeti katalógussal. (Guther M. Ilona, Budapest): Kós Károly Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./2001. május 22.Budapesten május 8-10 között rendezték meg a nemzetközi Kós Károly konferenciát. A szervezők célja: ráirányítani a figyelmet Kós Károly örökségére. A nemzetközi konferencia munkálatai három szekcióban zajlottak: Építészet, műemlékvédelem - Művészet, néprajz - Irodalom. Az Egyed Ákos történész, akadémikus (Kolozsvár) vezette plenáris záróülésen a művészeti-néprajzi szekció munkájáról Gráfik Imre néprajzkutató (Budapest-Szombathely) számolt be, az irodalmi szekcióéról Sas Péter művelődéstörténész (Budapest) és az építészeti-műemlékvédelmi szekcióról Ritoók Pál építész (Budapest). Az előadások kötetben is megjelennek. - A konferencia szervező bizottsága elnöke, Visy Zsolt régész záróbeszédében Kós Károly életművét így foglalta össze: ő volt AZ ÉPÍTŐ, a szó legtágabb értelmében. Az anyag, amiből építkezett: az a sok száz éven keresztül kialakult erdélyi kultúra. Egyed Ákos kiemelte: Kós Károly értékmentő és értékteremtő. - A konferencia végén a résztvevők meglátogatták a budapesti Wekerle-telepet (Kispest), melynek megépítésében, a múlt század elején Kós Károlynak jelentős szerepe volt. Főtere Kós Károly nevét viseli, 1987-ben itt állítottak neki szobrot. A szobor megkoszorúzásánál beszédet mondott dr. Boross Péter, a miniszterelnök főtanácsadója és Tímár Béla polgármester. - Az Anthony Gall szerkesztette - Kós Károly műhelye című - életműalbum csak júniusban jelenik meg. Anthony Gall építész, aki egész munkásságát Kós Károly építészeti életművének kutatására tette fel, betegség miatt nem vehetett részt a tanácskozáson. Ezt az angol embert Kós Károly bűvölete hozta Magyarországra, Erdélybe, jelenleg Budapesten él családjával, magyar feleségével. /Guther M. Ilona: Kós Károly konferencia. Az Építő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./2001. augusztus 2.Régi álom valósult meg július 28-án, a Szent Kristóf-kápolna felszentelésével a Gyilkos-tónál. Hajdó István főesperes a kápolnát "lelki Dévavár"-nak nevezte, amelybe szívek és lelkek épültek. A Gyilkos-tónál 1916-ban leégett kápolna helyére Kós Károly 1933-ban másikat tervezett, amiről csak egy képeslap maradt fenn a szerencsi Zemplén Múzeumban. A Kós Károly-i hagyományokat is követő tervet Anthony Gall magyar származású ausztráliai építész készítette, együttműködve a belső terveket, körfreskót készítő Stefanovits Péter és Elekes Károly képzőművészekkel. Az építkezés fő támogatói az Illyés Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és több magánszemély. A kápolna római katolikus, de nyitott lesz más felekezetek előtt is. Hajdók István távlati tervei között egy keresztény ház kialakítása is szerepel. A kápolnaszentelés napján körmenet indult a kápolnához, Sebestyén Márta magyarországi énekesnő egyházi énekeket adott elő. A kápolnát Tamás József csíkszeredai segédpüspök szentelte fel. A kápolna alapköve az egri székesegyházból származik, amelyet Szent István király építtetett. /Gál Éva Emese: "Lelki Dévavár" Kápolnaszentelés a Gyilkos-tónál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./2001. augusztus 31.Aug. 30-án kiállításon bemutatták Gyergyószentmiklóson a város építészeti értékeit, melyet Köllő Miklós műépítész kezdeményezésére, a polgármesteri hivatal és az önkormányzat támogatásával egy Anthony Gall műépítész vezette egyetemista csoport készített, többnapos gyergyószentmiklósi tartózkodás alatt. A rajzok egy felmérés részét képezik, ami alapot teremthet a város építészeti értékeinek megóvására. /Bajna György: Komoly értékeken járunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 31./2002. szeptember 28.A 35 éves Anthony Gall az ausztráliai Mackay kisvárosban született, most Gyergyószentmiklóson a Bucsin negyed római katolikus templomát tervezi. Előzőleg ő tervezte Gyerőmonostoron, Kalotaszegen a református parókiát, majd a gyilkostói Szent Kristóf-kápolnát, és részt vállal Gyergyószentmiklós főterének új rendezési tervében is. Anthony Gall építészi diplomát szerzett, majd magyarországi ösztöndíjasként művészettörténetet tanult Budapesten, és végül itt telepedett meg, családot alapított. Anthony Gall tíz évi kutatómunkája eredményeként megjelent Budapesten Kós Károly műhelye - The workshop of Károly Kós című magyar-angol nyelvű, 528 oldalas impozáns kötete. A szerző saját költségén juttat könyvéből Erdélyben iskoláknak és dokumentációs könyvtáraknak. /Barabás István: Fogadott magyar. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./2002. október 3.A 35 éves Anthony Gall az ausztráliai Mackay kisvárosban született, Magyarországon él, időnként Gyergyóban tervez templomokat. Anthony Gall tíz évi kutatómunkája eredményeként megjelent Budapesten Kós Károly műhelye - The workshop of Károly Kós /Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest/ című magyar-angol nyelvű, 528 oldalas impozáns kötete. A kötet a magyar könyvművészet remekműve. Kiadását számos intézmény és magánszemély támogatása tette lehetővé. Első közülük a magyar kulturális hagyaték védelmére létrehozott Hungaria Nostra Alapítvány, melyet dr. Vécsey Esther művészettörténész professzor alapított. Dr. Vécsey Esther évtizedekig dolgozott Los Angelesben múzeumigazgatóként, 1990-ben hazatért Magyarországra. Amerikai házának eladásából származó 150 ezer dollárból 1998-ban létrehozta az alapítványt. Anthony Gall elmondta, hogy ösztöndíjasként érkezett Magyarországra, nagyon megszerette az országot, megtanult magyarul, majd megismerte Erdélyt is. Megismerte Kós Károly gazdag munkásságát és ebből írta meg disszertációját. Ebben Kós Károly munkásságának csak az első világháborúig terjedő munkásságát dolgozta fel, de utána is tovább tanulmányozta és ennek eredmény ez a kitűnő összegzés. Mi ragadta meg Kós Károlyban? "Az építészeti stílusa, az egész filozófiája, emberi tartása, amellyel a romániai magyarságot a legnehezebb időben is minden megalkuvás nélkül szolgálta." /Barabás István: Kós Károly üzenetével, Ausztráliában. Beszélgetés Anthony Gall műépítésszel. = A Hét (Bukarest), okt. 3./2003. március 29.Gyergyószentmiklóson 16 064 ember vallotta magát római katolikusnak a legutóbbi népszámláláskor. A városon belül kisebb közösségeket alakítanak ki, ahol a személyes kapcsolat jobban tartható a lelkipásztor és hívei között. Hajdó István főesperes plébános elmondta, 1991-ben elhatározták, hogy egy új templomot építenek az alszegi hívek számára. 1993-ra elkészültek a tervek, beszerezték a szükséges engedélyeket, a tégla, a vas, a mész és a fa legnagyobb részét. Közben a faanyagot ellopták, a tégla is fogyni kezdett. Anthony Gall, a gyilkostói kápolna tervezője most elhozta egy kisebb templom makettjét. Fallal kerített udvarán egyházi és világi rendezvényeknek szánt helyet a tervező. Az udvarban lelkészi lak, ifjúsági terem lesz. /Bajna György: Római katolikus templom épül Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 29./2003. április 23.Új templom építését tervezi a római katolikus egyház Gyergyószentmiklóson, az új templom terveit Anthony Gal műépítész készítette, aki a Gyilkos-tónál épített Szent Kristóf kápolna tervezője is. Hajdó István főesperes arról tájékoztatott, hogy már 1991-ben terveztettek egy nagyon szép templomot, de azt az infláció miatt nem tudták volna kivitelezni. /Gál Éva Emese: Új templom épül Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./2003. december 13.Dec. 12-én az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa Kós Károly és Debreczeni László munkásságára emlékező ünnepséget tartott Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az Erdélyi Református Egyházkerület két főgondnoka, Kós Károly és Debreczeni László azzal, amit az építészet és a közszolgálat terén végeztek, igét hirdettek a trianoni sokkal, majd a kommunizmus beköszöntésével dacolva. Kós Károly 120, Debreczeni László pedig 100 éve született. Az emlékünnepségen Anthony Gall (Kós Károly építőművészeti hagyatéka), Murádin Jenő (Kós és Debreczeni a könyvművészetben), Sipos Gábor (Két főgondnok), Cseke Péter (Debreczeni László és az Erdélyi Fiatalok), Szatmári László (Debreczeni László életműve) és Karácsony István (Debreczeni László és az erdélyi műemlék-dokumentálás) előadása hangzott el. /Ördög I. Béla: Kós - Debreczeni emlékünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./2004. január 21.Január 20-án műemlékvédő konferenciát tartottak Gyergyószentmiklóson. A szakemberek, önkormányzati szervek és főtéri épülettulajdonosok találkozója annak az együttműködésnek a kezdete, amelynek célja, hogy 2007-re egykori fényében mutatkozzék az Orbán Balázs szerint „Erdély legszebb főterének” nevezett gyergyószentmiklósi városközpont. A rendezvény védnökeként Puskás Attila örmény katolikus plébános látta el a konferencia házigazdai feladatait. A konferencia indítványozója, Köllő Miklós műépítész, fotósorozattal hívta fel a figyelmet a jelenlegi főtéri épületek „esztétikai lepusztulására”. Anthony Gall ausztráliai műépítész a budapesti Herczeg Ágnes és Takáts Eduárd tájépítészekkel egyetemben szintén a három éve indult főtér-visszaállítási mozgalom tagjai. A konferencia két hónap múlva újabb előadás-sorozattal folytatódik. /Gergely Edit: Felújítanák a város főterét. = Krónika (Kolozsvár), jan. 21./2005. április 6.Lopja a civil lakosság a gyergyószentmiklósi Bucsin negyedben idén felépítendő római katolikus templom építőanyagát. Hajdó István, a templomépítést kezdeményező plébános figyelmeztette miséjén a híveket: az ellopott építőanyagot az építés megkezdésekor vissza kell vásárolniuk az egyháznak. A felépítendő épületegyüttest Anthony Gall ausztrál–magyar műépítész tervezte. /Gergely Edit: Lopják a templomot. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./2005. szeptember 19.Minden városban legalább két római katolikus templom van – jegyezte meg Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes plébános, amikor hírül adta, hogy megkezdődött egy 800 férőhelyes templom építése a Bucsin negyedben. Szükség volt a város mintegy 17 ezer római katolikusa számára még egy templomra. 1993-ban hagyták jóvá először egy templom építését, de a kijelölt területet visszakapta jogos tulajdonosa. E helyett Gyilkostón épült egy olyan kápolna, amelyet messze földről is eljönnek megcsodálni. A kápolna tervezője, Anthony Gall a város számára is tervezett egy gyöngyszemet, egy 250 férőhelyes körtemplomot, de túl drágának és túl kicsinek találták az építést támogató nyugatiak. A mostani terv egy ovális templom terve. Anthony Gall helyi segítője pedig Köllő Miklós műépítész, a város egykori főépítésze. /Bajna György: Római katolikus templom épül Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./2008. február 18.Kós Károly építészete közel áll környezetéhez és az emberekhez, nem egy önző típusú művészet – mondta Anthony Gall a Kós Károly, egy európai építész című kiállítás február 16-i megnyitóján Sepsiszentgyörgyön. A jeles Kós Károly-kutató a Székely Nemzeti Múzeumban tartott beszédében kiemelte: ,,A hit mellett a szépség élteti az embert. A korabeli művészeknek pedig céljuk volt, hogy a változó világban valamit visszahozzanak az értékekből. ” /Farcádi Botond: Önzetlen építészet (Kós Károly-kiállításmegnyitó a Székely Nemzeti Múzeumban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./2008. március 7.Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) több mint négyszáz címből álló könyvadományt adott át Erdővidék Múzeumának. A Baróton működő intézmény azt követően gyarapodott szakkönyvekkel, hogy az EME a könyvtárában több példányban is megtalálható könyveinek egy részét átadta. Az alakuló baróti dokumentációs könyvtár a napokban újabb, több száz kötetes budapesti adománnyal fog gazdagodni. „Könyvállományunk lassan eléri a kétezer, a tárgygyűjtemény pedig a háromezer darabot. Nagyon remélem, hogy idén ténylegesen is elkezdhetjük a múzeum bővítését” – tájékoztatott Demeter László történész, az Erdővidék Múzeuma vezetője. Anthony Gall ír származású, Ausztráliában élő Kós Károly-kutató díjmentesen készítette el Erdővidék Múzeuma bővítési látványtervét, a kivitelezési rajzok elkészítéséhez azonban már pénz kell. Uniós fejlesztési forrásokból a pénz jelentős részét lehetne megszerezni. A jelenlegi épületben Erdővidék nagyjainak, köztük Baróti Szabó Dávidnak hoznak létre emlékszobát. Erdővidék Múzeuma ugyanis azon a telken működik, amelyen Baróti Szabó Dávid, a 18–19. században élt jezsuita pap, költő és nyelvújító szülőháza állt egykoron. Erdővidék Múzeumát 2006 novemberében avatták fel. /Benkő Levente: Kis helyen nagy remények. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./2008. augusztus 20.Gyergyószentmiklós hívei templomot építettek, Szent István védelmébe ajánlva azt. – A Szent István név felvétele számunkra üzenetértékű: Erdélynek, Székelyföldnek, nemzetünknek Szent István azt a Magyarországot jelképezi, amely mindegyikünk lelkében ott él: az ép, egészséges Magyarországot. A templomépítés tehát léleképítés. Templomot Szent Istvánról elnevezni lelkileg annyi, mint országot építeni – fogalmazott Balázs József festőművész. Hosszú tervezés előzte meg a 2005 decemberi alapkőletételt. Már 1991-ben terveztettünk egy nagyon szép templomot, ami nagyon nagyra sikerült és az infláció miatt nem tudtuk volna kivitelezni – mondta Hajdó István. 1993-ban változtattak a méreten és az elképzelésen, Anthony Gall tervezte újra a templomot. Anyagiak hiánya miatt nem indulhatott meg a kivitelezés. Köllő Miklós főépítész újabb tervet készített. Formájában a Szent Koronát idéző templom 19 méter magas, 27 méter hosszú és 18 méter széles, közel 400 ülőhelyes, akár hatszáz hívő befogadására is alkalmas. Téglajegyeket nyomtattak ki, sokan adakoztak, nyugaton élők, hagymakupolás honfoglalás miatt aggódók egyaránt, hogy magyar földön katolikus templom épülhessen. Nagy ünnep volt 2006 pünkösdje, amikor a gyergyószentmiklósiak az első magyar király koponyájának egy darabját a Szent Korona hiteles másolatába építve – kapták örökségül. /Balázs Katalin: Templom Szent István tiszteletére. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./2013. április 17.Kevéssé ismert Kós Károly-munkák SzentgyörgyönA Kós Károly Emlékév keretében a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílik április 25-én, csütörtökön 12 órától a Kós Károly világa, 1912 című kiállítás, amelyet a háromszéki múzeum közösen szervez a Budapest Főváros Levéltárával. A nagyszabású tárlat Kós Károly építészeti pályájának első hét évét és annak előzményeit, családi-baráti-kollegális kapcsolatait, mint alkotói hátteret, valamint szűkebb és tágabb hazáját mutatja be, vagyis mindazt, ami alkotói egyéniségét formálta. A kiállítás alapanyagát a budapesti Állatkert és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kevésbé ismert, részben eddig be nem mutatott dokumentumai képezik. A vendégeket Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és dr. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltára főigazgatója köszönti. A kiállítást megnyitják: Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Csomós Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese, dr. Varga István országgyűlési képviselő és Anthony Gall építész. Közreműködik Thiesz Katalin kovásznai népdalénekes. Budapest Főváros Levéltára és a Székely Nemzeti Múzeum tárlatát Anthony Gall és Fabó Beáta rendezte. Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Kovászna Megye Tanácsa és a csíkszeredai Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző. A „Kós Károly világa, 1912” című kiállítás 2013. július 25-ig látogatható. Maszol.ro. 2013. október 13.Felavatták Kós Károly szobrát Sztánán„Kós Károly szobra előtt magabiztosan kijelenthetjük, egy olyan személyiség előtt tisztelgünk, aki a XX. századi erdélyiség, a transzilván szellemiség kiemelkedő képviselője. (...) Nemzeti kisebbségi létben, akkor, amikor úgy ér véget valami, hogy arra nincs felkészülve a társadalom, és olyasmi veszi kezdetét, amire még a legrosszabb álmainkban sem reménykedtek, ilyen hely- zetből kiutat keresni és irányt mutatni csak a legkiválóbbak tud- tak. Kós Károly közéjük tartozott” – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap Sztánán, Kós Károly szobrának ünnepi felavatásán. A kiemelkedő erdélyi magyar író, építész, politikus emlékműve a Sztánai Református Egyházközség, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Szilágy megyei RMDSZ kezdeményezésére, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával készült. A mellszobor Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása. Az ünnepi istentiszteletet követően a nagyszámú közönséget Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke és Papp Hunor sztánai református esperes köszöntötte. Az eseményen Kós Károly leszármazottjai is jelen voltak. Beszédében Kelemen Hunor úgy értékelte, Kós Károly egy olyan kor hírnöke volt, amely a legnehezebb kihívások elé állította a magyarságot, és ő volt az, aki a legkorábban felismerte, nincs idő csodára várni, cselekedni, építkezni kell: tervezni és közösséget építeni, megteremteni egy kvázi önálló társadalom intézményeit. Kós Károly egy olyan eszmeiség, a transzilvanizmus továbbgondolására vállalkozott, amelynek az új politikai, társadalmi kontextusban, az új román nemzetállami keretek között kellett utat találnia. Kós Károly és társai munkája sorsdöntőnek bizonyult: ez az öneszmélés, ez a társadalmi építkezés ugyanis nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi magyarság nem az önfeladást, nem az asszimilációt választotta: ebben Kós Károlynak óriási szerepe volt – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Kós Károly az erdélyi magyarok egyik legfontosabb főemberévé vált, akinek élete máig szóló tanulság mindannyiunk számára: vállald Erdélyt, ahol élned adatott, vállald erdélyi magyar népedet, de vállald azokat is, románokat, szászokat, akikkel együtt kell ezt a földet megművelned. Voltak még zseniális eleink itt Erdélyben, de merem állítani, hogy erdélyibb Kós Károlynál egy sem volt. Minden bizonnyal ő volt a legerdélyibb erdélyi magyar” – jelentette ki a rendezvényen Markó Béla. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke úgy fogalmazott: Kós Károly azáltal vált az erdélyi magyarok egyik legfontosabb főemberévé, hogy felismerte: ami itt van, jó is, rossz is, az sehol másutt nincsen, és ami itt megteremthető, az másutt még csak meg sem álmodható. Úgy vélte, bár Kós Károly számos területen, építészként, íróként, grafikusként, szerkesztőként, könyvkiadóként, és politikusként is maradandót alkotott, legnagyobb alkotása mégis maga az élete volt. „Egy igazi erdélyi ember élete, aki azáltal lett naggyá, hogy nem futott el a sorsától, hanem vállalta azt, és ezzel maradandó mintát adott nekünk – mutatott rá. Kós Károly nem politikus volt, hanem államférfi, állam nélkül, egy kilátástalannak tűnő helyzetben keresve a kiutat, amit a munkában, az erdélyi magyar szolidaritásban és önállóságban vélt meglelni. És igaza volt. Ennek a képzeletbeli, ám egykor valóságos országnak, Erdélynek 1921 óta van alkotmánya, a Kiáltó Szó – szögezte le Markó Béla. Kós Károly azt hirdette, amihez ma is igazodnunk kell: építés, egység, önállóság, itt ezen a földön, amelyet úgy hívnak: Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania. (…) Ez a példa mindvégig itt volt a szemünk előtt, tiszteltük is, de talán nem figyeltünk rá eléggé, és nem emlegettük elég sokszor. Itt az ideje, hogy adjuk meg Kós Károlynak az erdélyi közéletben azt a súlyt, amit megérdemel – mondta a rendezvényen Markó Béla. Kós Károlyt nem lehet elfelejteni, és nem lehet megkerülni sem Magyarországon, sem Erdélyben. Egy polihisztor volt, de nemzetépítő is egyben, aki mindig azt csinálta, amire szükség volt – mondta Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Kántor Lajos irodalomtörténész Kós Károly kevésbé ismert műveiből, leveleiből idézve kiemelte, Kós Károly haláláig hű maradt meggyőződéséhez, azt vallva: az erdélyi magyar művészeknek, az értelmiségnek mindenkori kötelessége saját népének hűséges szolgálata, és ezt maga is messzemenően teljesítette. Anthony Gall építész, egyetemi docens azt hangsúlyozta, Kós Károly megelőzte korát, hiszen nemcsak épített, de egyben olyan intézményeket teremtett magyar nyelvterületen, amelyek előzménytelenek voltak, és ma is működnek. – Az ő építészete nem divat, hanem életfelfogás: ezért Kós Károly az építész szakma számára is nagy példakép – zárta beszédét a meghívott. Az ünnepségen fellépett Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója és Moldován Blanka, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója, akik Kós Károly műveiből olvastak fel részleteket. A megemlékezés a debreceni Kós Károly Középiskola diákjainak előadásával és a szobor megkoszorúzásával zárult. Ezt követően a résztvevők meglátogatták a Kós Károly által épített Varjúvárat és a kolozsvári műépítész-hallgatók itt megnyílt fotókiállítását, amelyet Guttmann Szabolcs építész, műemlékvédelmi szakértő mutatott be. RMDSZ közlemény Erdély.ma 2013. december 4.Ferences kolostor: tízmillió euró, többévi munka a helyreállításáraAz épületet a munkálatok idején is használni szeretnék Idén lezárulnak a kolozsvári ferences rendi kolostorban a műemlék helyreállítására vonatkozó kutatások, tanulmánykészítések – nyilatkozta lapunknak Guttmann Szabolcs építész. A szakember szerint a több mint 900 éves kolostor helyrehozatalához szükséges közel tízmillió eurót csakis uniós és norvég pénzügyi támogatással lehet megszerezni. A munkálatok várhatólag két éven át tartanak. Guttmann Szabolcs azt is fontosnak tartotta, hogy majd a helyreállítási munkálatok alatt is lehessen kulturális célokra használni az épületet. Az Erdélyi Építészeti Biennálé keretén belül ma este 7 órakor, a kolostor refektóriumában nyitják meg Kós Károly Opera Omnia kiállítását. Orbán Szabolcs, az erdélyi ferences rend tartományi vezetője megerősítette azt a hírt, miszerint a felmérések elkészítése során már érdeklődnek a pályázati lehetőségekről, hiszen a fentebbi összeget lehetetlen saját forrásból fedezni. Év végéig elkészülnek a kolozsvári ferences kolostor helyreállítására vonatkozó felmérések, és ezzel lezárul a vizsgálati szakasz. Guttmann Szabolcs építésztől megtudtuk: jelenleg még zajlik a sürgős beavatkozási munkálatok elvégzése. – A cél az, hogy majd a munkálatok során az épület minél zökkenőmentesebben működjön, és továbbra is helyt adhasson különböző kulturális eseményeknek – magyarázta Guttmann Szabolcs, majd arról is beszámolt, hogy ma, december 4-én este 7 órától az Erdélyi Építészeti Biennálé keretében nyitják meg Kós Károly Opera Omnia kiállítását. Az első nagy Kós Károly vándorkiállítás anyagát Anthony Gall ausztrál építész állította össze, aki disszertációját Kós Károly munkásságának szentelte. Az esemény házigazdája Guttmann Szabolcs, a Romániai Építész Kamara erdélyi fiókjának elnöke, meghívottja pedig Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke. A kiállítás anyaga december 18-ig látogatható, de az érdeklődők megtekinthetik a kolostor kerengő folyosóján a 2010–2013 között megszervezett építészhallgatók nyári egyetemi képzéseit ismertető pannókat. Szabadság (Kolozsvár) 2013. december 14.Kós Károly-szobrot avattak BudapestenKós Károly elkötelezett, tevékeny helytállása, embersége és magyarsága példaadó minden magyar nemzedék számára – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke az erdélyi építész, író szobrának ünnepélyes avatásán tegnap a magyar főváros XII. kerületében. Kövér László ünnepi beszédében úgy fogalmazott: Kós Károly az értékteremtő erdélyi magyar hűség egyik legnagyszerűbb jelképe egy olyan században, amikor sokan és sokszor voltak hűtlenek Erdélyhez. Felidézte, hogy az I. világháború, Trianon és Erdély idegen hatalom alá szakadása Kós Károlyt is válaszút elé állította, menni vagy maradni, karrier vagy közösség. Az építész a határok lezárása előtt hazament Erdélybe, az övéi melletti kitartást választotta – mutatott rá, hozzátéve: sorsa a trianoni csapástól megbénult erdélyi magyar világ felélesztésére rendelte. Kövér László idézte az építész, író Kiáltó szó címmel 1921-ben megjelent röpiratát, amelyben az erdélyi magyar megmaradás parancsát hirdette meg. Az Országgyűlés elnöke felidézte a jelenlegi kormány nemzetpolitikai intézkedéseit, és kiemelte: „mi, mai magyarok hiszünk abban, hogy nemzeti összetartozás nélkül nincs nemzeti felemelkedés, és hiszünk abban, hogy minden magyar felelős minden magyarért”. Azért biztosítják európai gyakorlat szerint a magyar állampolgárságot és a szavazati jogot az országhatárokon kívül élő minden magyarnak, mert hisznek abban, hogy nincsen határon inneni és határon túli magyar ügy, csak egyetlen magyar sorsközösség, csak egyetlen magyar ügy van – jelentette ki. Pokorni Zoltán, XII. kerületi polgármester ünnepi beszédében azt mondta: Kós Károly tiszteletreméltó döntéseket hozott embert próbálóan nehéz időkben, és hihetetlenül sokat vállalt a soknemzetiségű Erdély remélt felemelkedéséért, társadalmi békéjének létrehozásáért. Nem rajta múlott, hogy az általa kitűzött célok megvalósulása még most is várat magára – mutatott rá a kormánypárti politikus. Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotása az erdélyi építészt egy íróasztal mögött ülve ábrázolja a hegyvidéki Temes lépcsőnél, a Kós Károly nevét viselő, 102 éves oktatási intézmény mellett. Emlékkonferenciát szerveztek Ugyancsak Kós Károly tiszteletére rendezett emlékkonferenciát tegnap a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Építőművészeti Tagozata a budapesti Duna Palotában. Olyan történelmi időket élünk, amelyek követendő példákat követelnek – mondta a konferenciát megnyitó beszédében Fekete György, az MMA elnöke. Kós Károly tevékenységét a konferencián többek között Pomogáts Béla irodalomtörténész, Anthony Gall építész, Kötő József színháztörténész mutatta be, grafikai és könyvművészetéről Sas Péter művelődéstörténész, építőművészetének hatásáról Csernyus Lőrinc építész, publicisztikájáról pedig Szabó Zsolt sajtótörténész tartott előadást. A Kós Károly Egyesülés tevékenységét Zsigmond László építész, a Kós Károly Egyesülés igazgatója, míg Kós Károly prózaírói munkásságát Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus mutatta be a hallgatóságnak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. február 3.Kós Károly-vándorkiállítás nyílt KolozsváronA Karolina téri ferences kolostor refektóriumában nyitották meg tegnap délután a Kós Károly világa 1907–1914 című vándorkiállítást. Az ötödik helyszínéhez érkezett tárlat ötletgazdája Anthony Gall építész, Kós Károly-szakértő és Fabó Beáta, Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja és Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának köszöntő szavai után Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának igazgatója kijelentette: Kós Károly ma is összeköti a magyar nemzet fővárosát Erdéllyel, Kalotaszeggel, Kolozsvárral és Székelyfölddel, mert emblematikus alkotásaira mindenhol mindenki büszke lehet. A kiállítás hétfőtől szombatig 11 és 17 óra között tekinthető meg, a március 11-i záróünnepségre, amelynek keretében a bővített katalógust bemutatják, Anthony Gallt is várják. Szabadság (Kolozsvár), 2014. március 20.Kós Károly világa2013-ban Fabó Beáta-Anthony Gall „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem. Kós Károly világa 1907-1914” című könyvét Budapest Főváros Levéltára adta ki. A 186 oldalas könyv a pályakezdő, és korán sikereket elérő Kós Károly pályáját, életét, eleveníti fel. Kidomborodnak azok a formáló hatások, melyek Kós Károlyra, mint fiatal, pályáját kezdő építészre jellemzőek, és meghatározzák későbbi életének menetét: a gyermekkori környezet, a műszaki egyetemi évek, a társadalmi gondolkozás, az egyetemi pályatársak, a társadalom megrendelői környezete, az elvárások. A könyv egyik érdeme a rendkívül jól dokumentált volta, a szerzők gördülékeny stílusa. A nagyszámú dokumentum, metszet, rajzok, a megtervezett és megépített környezet akkori és jelenlegi állapota képet nyújt az építész munkájáról. Korabeli és jelenkori fotókat tekinthet meg az olvasó. Sok esetben olvashatók Kós Károly kézzel írott szövegeinek fakszimiléi. A szerzők nagy érdeme, hogy rendkívül ügyes válogatás következtében dokumentálni tudják azt az ambiciózus fiatal, de rendkívül jó, egészséges gondolkozású pályakezdő építészt, aki tehetsége következtében képes volt olyan épületeket tervezni, melyek több mint 100 évvel később is állnak a maguk egyéniségében, hirdetik az adott kor szellemiségét. Az Osztrák-Magyar Monarchiában uralkodó gondolkodást visszaadja: a pályázatok kiírása. A beérkezett pályázati anyagok kezelése. Elbírálások komolysága, a határidők kijelölése, az építkezési szakaszok felbontása, a pontos költségek kiszámítása. A határidők betartása, az esetleges késések bírságolása. A gazdag illusztrációs anyag, a korszerű nyomdatechnikával készült könyv megragadja az olvasót, felkelti az érdeklődését. De nemcsak Kós Károly építészeti munkáját, hanem az adott kor, a település „levegőjét” is érzékelhetjük. A borítólapon „Erdélyország népének építése”- című, könyvben levő, Torony a dombtetőn-nevű rajza látható, mely 1909-ben a Ház című folyóiratban is megjelent. Előzékkép: Magyarvalkó. A hátsó borítón „A Varjúvár rajza” tekinthető meg. „Pályafutásának első korszakában (1907-1914) a kezdő, tehetséges építészhallgatóból családapa lett, megépítette az azóta legendává vált Varjúvárat, és több jelentős munkája megvalósult. A magyar építészeti és művészeti világ kiemelkedő alakjává vált.” Kós Károly karrierjét befolyásoló tényezők A „Távlati kép” illetve „Kós Károly korai munkássága” című fejezetekben a szerzők visszaadják azokat a tényezőket, melyek befolyásolták egyéniségét, személyiségét, karrierjét. Temesvár, Kolozsvár, Budapest fontos szerepet játszott az életében. „Temesváron megszülettem, Kolozsvár szüleim városa és otthona, nekem jóságos és örökké kedves nevelődajkám. Budapest nyolc esztendeig érlelt látószellemi emberré, és utamat megértéssel egyengette.” Érdekes figyelni, mit jelentett számára az adott közösség, település, hogyan értékeli hatásukat személyisége alakulásában. Kós szerint a szülői ház az alaptulajdonságokat fejlesztette. „ Építőanyagul az iskola adta hozzá a józanul nemzeti, reális történelem-szemléletet és irodalmi ízlést, a várostól kaptam az ő öntudatosan alkotó szellemét, polgári demokráciáját, befogadott haladó hatásokat asszimiláló képességét, a környezeti táj adta az ő színét és formáját, levegőjét és illatát, és a nép az ő sajátos, formáló hagyományait és szépséges tiszta nyelvét.” 1902-ben a család Budapestre költözött. Az ifjú Kós beiratkozik a Műegyetem mérnöki karára. Majd két éves tanulás után, átiratkozik az építészeti karra. 1907-ben befejezi az egyetemi tanulmányait. A fiatal építész korai munkássága 1908-ban felkérést kapott, hogy Zrumeczky Dezsővel közösen a készítsék el a budapesti Állat és Növénykert tervét. Kapta a megrendeléseket. Györgyi Dénessel kastélyt, Gödre lakóházat, Vácra síremléket terveztek. Kós Károly 1909-es évet tekintette szellemi munkássága legváltozatosabb és következményeiben legelhatároltabb évének. Az Óbudai református parókia építése befejeződik. A sztánai házat tervezi meg, megindul az építkezés. Marosvásárhelyen lakótelepet, Kecskeméten művésztelepet tervez. Kolozsváron is több építészeti tervet készített. 1911-ben megbízzák, hogy Sepsiszentgyörgyön tervezze meg a Székely Nemzeti Múzeumot. A következő évben megnyeri a Wekerle- telep főterének kialakítására kiírt pályázatot. Elkészíti a sepsiszentgyörgyi kórház tervét. Közben ingázik Budapest és erdélyi települések között. 1919-ben végleges döntést hoz. Bár Budapesten meg van az O. M. Iparművészet Főiskolára a tanári kinevezése, lemond az állásról, és visszatér Sztánára. Azt írta az intézmény igazgatójának: „…hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten. És itt maradtam.” Környezet és hatások A „Környezet és hatások”- című fejezetben a szerzők a Kós személyiségét befolyásoló tényezőkről mutatnak árnyalt képet. Már gimnazista korában érdekelte Kalotaszeg világa. Egyetemista korában egyedül, vagy időnként néhány egyetemi társával Erdély egyes tájait járta be. Egy hónapot tartó utazása után megírja 1907-ben „Erdélyország népének építkezése” című könyvét, az illusztrációs anyagot Ő maga, rajzolja meg. Az egy példányban megjelenő könyvből a Ház című folyóiratban részletek jelentek meg. Gyermekkori élményei közül jelentősnek tekinthetők a toronyélmények. A torony az erdélyi építészet gyökereinek egyike. Számára különös tapasztalatot jelentett egy vidéki városból Budapestre történő költözés. A fiatalember a fővárosban jár egyetemre, melynek elvégzése után, köszönhetően az akkori kor gondolkodásának, és főleg a technika fejlettségének, megnyilvánulási lehetőséget kap. Önálló alkotói időszaka Kós önálló alkotói időszaka című fejezetben nyomon követhető a sikeres fiatal építész munkássága. Az is jól tükröződik a könyvben, hogy Kós Károly nagyon szívós, kemény munkát fejt ki. Minden megbízatást elfogad. Lelkiismeretesen teljesít. Ugyanakkor, amit megtervez, annak minden részletét kidolgozza. Ez alatt azt is lehet érteni, hogy a belső díszítést is, valamint bútordarabokat, színes ablakokat. A munkafolyamatok részletes idejét megjelöli, hány ember kell, és mennyit kell fizetni mindeniknek, személyenként. Ha valamit nem úgy teljesítenek, azért mit kell vállalniuk. Érthető a siker titka. Kós Károly, amit elvállalt, azért felelt. De nem is voltak csúszások az építkezésben. Ezek az évek voltak a legeredményesebbek. De talán a legzavartalanabbak is. Új arculatot kapott az Állatkert és a Növénykert. A könyvben néhány érdekességet mutatnak be a Budapesti Állatkert épületének tervezésével és művezetésével kapcsolatban. A két fiatal építész a népies stílus híve volt. A bizottság tagjai külföldön állatkerteket tanulmányoztak- kezdve az állatok miként történő elhelyezéséről, az egyes férőhelyek anyagáról és elkészítési módjáról. Jegyzeteket készítettek, fényképeztek. Számukra tanulságos volt a hamburgi állatkert igazgatójával való találkozás, aki szerint az állatokat természetes környezetbe kell elhelyezni. Betekintés kaphat az olvasó a varjúvári életről. Az akkori baráti körről, mindarról, ami meghatározta az akkori Magyarország életét. A család gyarapodása szükségessé tette a Varjúvár kibővítését. Az olvasó információkat kaphat a Varjúvár későbbi „sorsáról” is. A történelmi események következtében nagyon sok minden történt, ami befolyásolta Kós Károly életutját. Belakják a Varjúvárat. Majd szülei városában, Kolozsváron tevékenykedik. Nem csak épít, de tanít. Lapot szerkeszt. Kiadványokat illusztrál, és ad ki. A könyvet gazdagítják nem csak a metszetei, hanem korabeli és jelenkori fényképek, melyek jól tükrözik Kós Károly tevékenységének időtállóságát. A Függelékben megtalálható a könyv megírásához felhasznált irodalom jegyzéke. Az olvasó pontos képet alkothat a Kós Károly által, 1906-1914 közötti időszakban, tervezett épületek jegyzékéről (pontosítva: tervezés kezdetének évszámát, a könyvben bemutatott épületek képét). Kós Károly világa 1907-1914 című könyv a 2013. évi Levéltári kiadások első helyezettje. Csomafáy Ferenc erdon.ro, 2014. október 27.Művészettörténeti konferencia VásárhelyenMűvészettörténeti konferenciát tartottak hétvégén a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermében – a Fundálok, pallérok, építészek Erdélyben című rendezvényt a Maros Megyei Múzeum szervezte. A konferencia az Erdélyben tevékenykedő hadmérnökök, mesterek, építészek munkásságát, életpályáját tárgyalta a kora újkor évszázadaitól az első világháborúig. „Évekkel ezelőtt, amikor művészettörténészekként a Maros Megyei Múzeumhoz kerültünk, megfogalmazódott bennünk, hogy kiemelt fontosságú az intézményt és ezáltal a várost az egyetemes és a magyar tudományosság valós helyszínévé tenni – például színvonalas tudományos rendezvények révén. A hétvégi ülésszak is ennek a törekvésnek a gyümölcse, akárcsak az öt évvel korábbi B. Nagy Margit emlékkonferencia” – fejtette ki Orbán János, a múzeum tudományos kutatója, a konferencia ötletgazdája. A kétnapos rendezvénysorozat építészpályákról szólt, hiszen a kolozsvári művészettörténeti tanszéken, ahol a hazai előadók zöme tanult, nagy hangsúlyt fektettek a képzésben az építészettörténetre – az erdélyi művészettörténet-írásnak erős pontja ez” – magyarázta a témaválasztást a konferencia szervezője, hozzátéve, ezért érezték úgy, hogy az utóbbi évek kutatási eredményeit egy konferencia, majd egy tanulmánykötet formájában is a szakma és a nagyközönség elé kell tárniuk. Bár ez nem volt kitétel, feltehetően a helyszín miatt is sok volt volt a Marosvásárhelyt érintő előadás. Keserü Katalin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetének professzora arról a Toroczkai Wigand Edéről beszélt, aki a város számos épületét tervezte – mára azonban szinte mindeniket a felismerhetetlenségig átalakították. „Ha felbukkan egy, a népi építészet jegyeit hordozó épület ebből az időszakból, azt szinte azonnal Kós Károlynak tulajdonítjuk” – utalt a professzor a kor építészeti munkáinak közös nyelvezetére. Az előadás során azokat a stíluseszközöket emelte ki, amelyek a nyugati és helyi népi építészet hatásait ötvöző Toroczkai munkásságát egyénivé tették. Anthony Gall, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építészmérnöki karának docense Kós Károlyról tartott előadást, hangsúlyozva, hogy a Kóst foglalkoztató korabeli városvezetők részéről megfogalmazódó közösségi intézményteremtési törekvések egységes városépítési tervek részei voltak – ez a munka az építészekkel való folytonos egyeztetések jegyében zajlott. A Marosvásárhelyen Sepsiszentgyörgyhöz képest kevesebbet alkotó Kós Károly felé van a városnak még egy, a konferencián is elhangzott tartozása: a Marosvásárhelyen fellelhető levéltári forrásanyagok ismételt feldogozása. A rendezvény védnöke Kovács András akadémikus, a BBTE nyugalmazott egyetemi professzora valamint Sisa József, az MTA doktora, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója volt, aki levélben üdvözölte az egybegyűlteket. Vass Gyopár | Krónika (Kolozsvár) 2014. október 28.Fundálók, pallérok, építészek nyomábanMűvelődéstörténeti kalandtúra Az utókor igazságtalan a tervezőkkel, építészekkel. Míg egy festményen, zenemű kottáján ott van a szerző neve, az építészeti alkotásokon, remekműveken nem vagy csak elvétve találjuk meg a tervező és a kivitelező névjegyét. Így – néhány hangzatos kivételtől eltekintve – száz-kétszáz év alatt feledésbe merül, hogy kiknek köszönhetjük egy település jellegzetes arculatát, ismert középületeit, várakat, kastélyokat, az átlagosnál látványosabb lakóházakat, ipari létesítményeket. Munkásságuknak, életüknek a kutatását fiatal erdélyi művészettörténészek vállalták, akik rendszeresen be is mutatják munkájuk eredményét. Erről szólt a múlt pénteken és szombaton a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében megtartott művészettörténeti konferencia, amelyen az Erdélyben tevékenykedő hadmérnökök, mesterek, építészek munkássága rajzolódott ki a kora újkortól az első világháborúig. A fiatal erdélyi művészettörténészek mellett kiváló magyarországi szakemberek is előadtak, jelen voltak, hozzászóltak. Régi idők idegen mesterei – Amikor elkezdtem a pályát, a vásárhelyi származású B. Nagy Margit volt az egyetlen művészettörténész Kolozsváron. Ezért ha valaki azt mondta volna nekem 1996-ban, amikor az első művészettörténész évfolyam indult a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem karán, hogy 18 év múlva egy hónap leforgása alatt két művészettörténeti konferencia színhelye lesz Marosvásárhely, akkor nagyon furcsán néztem volna rá. A rendezők minden tiszteletet megérdemelnek, hogy támogatókat toboroztak, és megszervezték a konferenciát – mondta Kovács András akadémikus, a BBTE nyugalmazott professzora, aki dr. Sisa József, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének igazgatója mellett a rendezvény védnökségét vállalta. – Ez a konferencia azért fontos, mert az erdélyi, az Erdélyre irányuló művészettörténeti kutatások építészetcentrikusak, és rengeteg az új eredmény, amit egy ilyen, építészpályákat vizsgáló tanácskozás keretei között be lehet mutatni. Ezentúl rendkívül fontos, hogy a Maros Megyei Múzeum keretet biztosít ehhez a tudományos tevékenységhez, a tudományos koncepciók kidolgozásához, és műhelye lehet a kutatásoknak és rendezvényszervezésnek – mondta Orbán János tudományos kutató a szervezők nevében. P. Kovács Klára, a BBTE tanársegéde Simone Genga, a Báthoryak szolgálatában álló urbinói származású építészről megjelent újabb adatokat foglalta össze. Giovanni Morando Viscontinak (1652–1717), az Erdélyt megszálló királyi csapatok kötelékében dolgozó hadmérnöknek köszönhetjük Erdély részletes térképét. Felmérte a fejedelemség erődítményeit, elkészítette a gyulafehérvári vár terveit és vezette az építkezést. Munkásságáról dr. Kovács András professzor számolt be. Terdik Szilveszter, a budapesti Iparművészeti Múzeum művészettörténésze Josef Hoffmann nagyváradi építőmester munkásságáról osztotta meg újabb kutatási eredményeit. A nagyváradi püspökség 18. századi építkezéseiben részt vevő helyi és külföldi mesterek beazonosítását célzó levéltári felderítő munkájáról Kémenes Mónika nagyváradi művészettörténész beszélt. Bara Júlia ösztöndíjas kutató a Károlyi család szolgálatában álló würzburgi származású Josef Bittheuser (1755–1828) uradalmi építész tevékenységét ismertette. Hagyomány és korszerűség A Marosvásárhelyre költöző budapesti iparművész, Toroczkai Wigand Ede építésszé válásának korszakáról szólt dr. Keserű Katalin budapesti professor emeritus (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet) előadása. A 145 éve született Wigand Ede 1907-ben telepedett le Marosvásárhelyen. Építészeti stílusában az erdélyi hagyományokat ötvözte a századforduló nemzetközi mozgalmának jellegzetességeivel. Villatervei a belső és külső környezet egységére épültek, átjárható földszinttel, aszimmetrikus homlokzattal, az ellentétes sarkokra készült teraszokkal, nyeregtetővel. Középületein ezek a stílusjegyek középkori elemekkel ötvöződnek. Kós Károllyal együtt készítették el Maros-Torda vármegye székházának tervét, ami sajnos nem valósult meg. Ő tervezte a Városháza bútorait, s sajátos építészeti anyanyelvének bizonyítéka a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara épülete. Városi villái szellemes, könnyed, modern stílusban épültek, mint például a Bernády Ház. De nemcsak Vásárhelyen tervezett, Árkos felé épült az érdekes, magas tetős Horváth- ház, Szombatfalván pedig a Nyirő-ház. Középületei közül a mezőségi (Komlód, Nagycég, Mezőújlak), nyárádmenti, kézdiszéki, háromszéki iskolákat említhetjük. A komlódi iskola hozzá nem értő felújításának bemutatásával az előadó szemléltette, hogy miképpen lehet egy épület eredeti stílusát tönkretenni. Kós Károlyt 1909-ben személyesen kereste meg Budapesten dr. Bernády György, Marosvásárhely polgármestere, hogy megbízza a város közüzemi épületkomplexumának a megtervezésével. Az épület felépült, de Kós Károly terve, hogy valamelyik erdélyi nagyváros építőközösségével együttműködve egy modern, de ugyanakkor a helyi szellemi identitással is rendelkező várost létrehozzon, nem sikerült, s Kecskeméten sem talált fogadókészségre. Bár a marosvásárhelyi közüzem épületeit alulértékelték, a megbízás hozzásegítette Kós Károlyt, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tervezésére felkérjék, amit talán a "legerősebben a lelkéhez nőtt" építészeti feladatnak tekintett – hangzott el Anthony Gall, a Szent István Egyetem docensének előadásában. Mint elmondta, Kós Károly elképzelése Sepsiszentgyörgyön valósult meg, ahol 14 terve öltött testet. Fél évszázados közreműködéséről az újabb levéltári kutatások tanúskodnak, s ezek eredményéről készül a Kós Károly- életművet szenvedélyesen kutató s gyönyörű kiadványokban megörökítő ausztráliai származású építész újabb könyve. Ez a Kós Károly-i álom valósult meg a XX. század kezdetének Temesvárán, ahol dr. Telbisz Károly (1854–1914) polgármester és Székely László (1877–1934) műépítész közreműködése révén sikerült egy korszerű, elegáns, látványos városképet kialakítani. Erről Szekernyés János művészeti író tartott előadást. Az unitárius bazilikák tervezője Hárman választották témául Pákei Lajos (1853–1921), Kolozsvár Monarchia korabeli főépítészének rendkívül gazdag munkásságát. Az unitárius családból származó, a budapesti és a müncheni műegyetemet, majd a Bécsi Művészeti Akadémiát elvégző mérnök és művész 50 középületet, 20 templomot és öt kastélyt tervezett a családi házak, villák, emléktáblák, síremlékek mellett. Főépítészként kiemelkedő szerepe volt Kolozsvár tereinek az újragondolásában, a korszerű városkép kialakításában. Kastélyépítő munkásságáról Bordás Beáta kolozsvári művészettörténész tartott előadást. A kupolás, bazilikára hasonlító bölöni unitárius templom építésének körülményeit Fehér János sepsiszentgyörgyi művészettörténész ismertette. Pákei Lajos nemcsak művelte, oktatta is az építészetet, s ehhez kiváló feltételeket teremtett. A Monarchia számos városához hasonlóan épült fel Kolozsváron az ipariskolai és iparmúzeumi palota a historizáló városépítészet jegyében. A két épületben ma a műszaki egyetem működik. Pákei Lajos az építészeti szaktárgyak tanáraként igazgatta éveken át az iskolát, amely építészeket, kő- és fafaragókat képezett, s tanítványainak keze nyomát számos épület őrzi Erdélyben és Magyarországon – hallottuk sok egyéb érdekes részlet mellett a Budapestről érkezett Székely Miklós (MTA BTK, Művészettörténeti Intézet) előadásában. Jelinek Antal királyi mérnökről, aki a római katolikus leányiskolát (ma Művészeti Líceum) és néhány polgári épületet (Marosi-, Törpényi-ház) tervezett Marosvásárhelyen a historizáló építészet jegyében, Barabás Kisanna, a Keresztelő Szent János-plébánia levéltáros-muzeológusa beszélt. Dósa László királyi mérnök munkásságát, aki a Mészárosok Ipartestületének székházát, a református elemi és felsőbb leányiskola, a mezőmadarasi elemi iskola tervét, továbbá a Református Kollégium főépületének és konviktusának első tervvariánsát készítette, Oniga Erika, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze mutatta be. A rendezvény szervezője a megyei múzeum történeti osztálya. Partnerei a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsésztudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhely műemléki topográfiája projekt, támogatója a megyei múzeumot fenntartó megyei tanács volt. Befejezésül pedig hadd jegyezzük meg, hogy a Fundálók, pallérok, építészek Erdélyben címet viselő és ötletes plakáttal hirdetett rendezvényt a szervezők ügyesen kifundálták. Új ismeretekben bővelkedő, érdekes, tanulságos konferencia volt, különösen azért, mert neves szaktekintélyek szereplése mellett meggyőződhettünk a tehetséges, jól képzett fiatal művelődéstörténészek szárnybontásáról is. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2014. november 20.A környezetét, az életét, a kapcsolatait is számba vettemÚjabb könyv Kós Károlyról A Fundálók, pallérok, építészek Erdélyben című művelődéstörténeti konferencia vendége volt Anthony Gall, a budapesti Szent István Egyetem docense. Több mint egy évtizede beszélgettem vele, amikor Kós Károly műhelye című, több mint 500 oldalas kétnyelvű (magyar-angol) könyve megjelent a nagy erdélyi polihisztor építészeti munkásságáról. A könyv előzményéről érdemes tudni, hogy a szerző Ausztráliából érkezett egy képzőművészeti ösztöndíj révén Magyarországra. Megismerte és megszerette a magyar építészetet és Kós Károly tevékenységét, amiről szakdolgozatot írt, hogy hazájában is felhívja rá a figyelmet. Ausztráliai tanulmányai befejeztével a Magyar Építészeti Múzeumtól kapott egy ösztöndíjat, s akkor kezdett el Erdélybe is járni, hogy Kós Károly első világháború utáni munkásságát feltérképezze. Minden helyszínre elment, s nemcsak fényképet, rajzot is készített az épületekről, barátságokat kötött, megismerte a magyar történelmet és kultúrát, s közben két megrendelést is kapott. Évek munkájával elkészült a könyv, amit a szakmabeliek is kiváló alkotásnak minősítettek. – Mi történt az eltelt évek alatt? – érdeklődtem a konferencia szünetében az ausztráliai származású építésztől. – Sok minden változott. A kötet megjelenése után azt gondoltam, hogy sikerült Kós Károly tevékenységének a megörökítését befejezni. Az első furcsaságot az jelentette, hogy milyen gyorsan elfelejtődnek a régi dolgok, s az emberek mindig az újdonságokra figyelnek. Elfogytak a könyveim, s én azt éreztem, hogy továbbra sem tudnak eleget Kós Károlyról. Két-három évvel ezelőtt jó barátommal, aki a budapesti levéltárban igazgató, egy kiállításra készültünk. Rá kellett jönnöm, hogy a Kós-életmű kutatása nincs befejezve, s új dolgok kerülnek elő, amelyekkel érdemes foglalkozni. Ami a tervezést illeti, a Sapientia Egyetem épületének a megpályázása után sok érdekes, sikeres munkám volt. 2003 végén meghirdettek egy állást a brisbane-i Qeensland Egyetemen, ahol a tanulmányaimat végeztem. Családommal két évet töltöttünk Ausztráliában, ami nem arra volt jó, amire én gondoltam, de amikor visszatértünk Magyarországra, kiderült, hogy újból terhes a feleségem, és nagy örömünkre megszületett a harmadik gyermek, egy kisfiú. A két év alatt a budapesti tervezőirodám sajnos lefele haladt, s közben jött a válság is. Így hát egy másik irány felé indultam el, ami azt jelentette, hogy nem tartok fenn saját irodát, inkább másokkal társulok. 2011-ben megpályáztam a Szent István Egyetemen (a régi Ybl Miklós Főiskolán) meghirdetett állást, és azóta ott tanítok. Felépülnek az általam tervezett épületek is, ami jó dolog, Eszter lányom befejezte az iskolát, s a műegyetem építész szakára felvételizett. – Melyik munkája a legkedvesebb, melyekhez ragaszkodik a leginkább? – A gyilkos-tói kápolnához, valamint Erdőbényén a Béres családnak tervezett borászat épületéhez. Egy veszprémi régi nagy beton moziépületet átalakítottunk tavaly városi közösségi házzá, jól sikerült, és nagyon szeretik. Mivel a feleségem Veszprémből származik, s a szülei ott élnek, kötődöm a városhoz, amelytől az idén kitüntetést kaptunk, s ez nagyon jólesett. – Ahogy az előadásában elhangzott, készül egy újabb kötet. – A múlt évben jelent meg a Kós Károly első világháború előtti munkáiról szóló könyv, amelyben nemcsak az épületeket dokumentálom, hanem a környezetét, az életét, a kapcsolatait is számba vettem. A következő a Sepsiszentgyörgy és környéke című kötet lesz, amelynek az apró utómunkálatai vannak még hátra. Kós Károly elképzelése, hogy valamelyik erdélyi nagyváros építőközösségével együttműködve egy modern, de ugyanakkor a helyi szellemi identitással is rendelkező várost létrehozzon, Sepsiszentgyörgyön valósult meg, ahol 14 terve öltött testet. Fél évszázados közreműködéséről az újabb levéltári kutatások tanúskodnak. – Ma sem bánta meg, hogy eljött Ausztráliából? – Nem, soha, de ha megbánnám is, már késő lenne. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2016. április 2.Sorsdöntő az idei esztendő ( Székely Nemzeti Múzeum)Sorsdöntő évnek nevezte 2016-ot Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, hiszen az Európai Unió új költségvetési ciklusában újra pályázhatnak az intézmény százéves sepsiszentgyörgyi épületegyüttesének felújítására. Az intézményvezetőt terveiről és a múzeum idei programjairól kérdeztük. – Hat évvel ezelőtt pályáztunk a Kós Károly által tervezett épületegyüttes felújítására. A pályázat nyert, de nem jutott pénz. Nem tudom, más országban történhete-e ilyesmi... Célunk az, hogy XXI. századi szintre hozzuk a múzeumot. A korábbi pályázatot naprakész állapotba hozzuk, gőzerővel dolgozunk rajta, hogy amire le kell adni, kész legyünk. Romániában az a szokás, hogy amint meghirdetik a pályázatot, azonnal le kell adni, mondhatnám, a küszöbön kell aludni, hogy a nyitás pillanatában ott legyünk, mert másképp nem jut pénz. – Mi történik a műtárgyakkal a felújítás alatt? – Időközben az intézményfenntartó megyei önkormányzat megvásárolta a szomszédos telket. Jelenleg gépkocsik parkolnak ott, de legyen világos, az a múzeumé. Először az Erdélyi Művészeti Központot képzeltük el oda, ám a posta épületét átvette Sepsiszentgyörgy városa, székhelyet, személyzetet biztosított. A telekre nagy szükségünk van, hiszen a rehabilitációt nem tudjuk megoldani anélkül. Például amikor felújítjuk a régészeti vagy a néprajzi részleget, a tárgyakat valahova át kell költöztetni. És most adott a szomszédos telek. A megyeháza ígérte, hogy rendbe teszi az út felőli épületet (az egykori szalámigyárat), s ideiglenesen oda költöztetjük a műtárgyakat. – Mi változik a főépületben? – Egy csomó funkciót másképp képzelünk el. Például a toronyban most irattár van, ez tarthatatlan. A turistát oda kell vinni: a látogató menjen fel a toronyba, nézzen ki a múzeumkertre, a városra. A főépületben látványraktárakat szeretnénk kialakítani, ugyanis jelenleg a látogató csak a kiállított tárgyakat nézheti meg. A modern muzeológia kitalálta a látványraktárt, ami azt jelenti, hogy a látogató bemehet a raktárba, ahol különösebb tematika nélkül felcímkézett tárgyakat szemlélhet. Természetesen üveg alatt, bekamerázott térben. – További terveik… – Nagyon fontos a gyermekekkel való foglalkozás. Az egykori múzeumőri lakásban, a mai irodaépületben gyermekpavilon lesz. Múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk, ott lesz a játékgyűjtemény is. Onnan könnyű kilépni a zöldre, nyáron játszadozhatnak a gyerekek, játszóteret is kialakítunk, hogy minél több gyereket ide vonzzunk. Hátul, a Háromszék újságosbódéja mellett kaput nyitunk, hogy a felső városrészből érkezőknek ne kelljen körbe jönniük. Látogatóbarát múzeumot akarunk kialakítani. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk e téren, de még barátságosabbá kívánjuk tenni az intézményt. A parkunkba szökőkutat tervezünk, éjszakai világítást, a múzeumkerti koncerteknek amfiteátrumot, és lesz illemhely is. A másik múzeumőri lakás megmarad természetrajzi pavilonnak. Meg kell oldanunk a csatornázást, dr. László Ferenc egykori múzeumőrnek szobrot kívánunk állítani. Visszatérve a gyerekekre – be kell hozni őket a múzeumba. Látható, a kiállításmegnyitókon az átlagéletkor 60 év, ezt le akarjuk hozni 45-re. A fiatalok nem járnak múzeumba. Ha ez így folytatódik, néhány év alatt kihal a múzeum közönsége. Ha most behozzuk a gyerekeket, akkor nagyobb eséllyel jönnek vissza később. – Mit terveznek a szomszédos telken? – Következő lépésben be akarjuk lakni a mintegy 40 áras telket. A romhoz nem nyúlunk, konzerváljuk, körbeépítjük, ez lesz a belső udvara egy műtárgyvédelmi központnak. Körülötte restaurátorok, konzervátorok műhelyei és raktárak lesznek. – Milyen programokat terveznek erre az esztendőre? – Kiemelkedő volt Somogyi Győző Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművész Száz magyar lovas című grafikai tárlata, amelyen Álmos vezér korától egészen a második világháborúig elénk tárul a huszárok öltözetének lenyűgöző látványa. Ilyen tömeg és jó hangulat, mint a tárlatmegnyitón, még kétszer volt a múzeumban: Gábor Áron ágyújának hazahozatalakor és a Csaba királyfit ábrázoló vitrálium avatóján. Áprilisban érkezik a Dzsingisz kán unokái című magyarországi kiállítás, melynek kurátora Obrusánszky Borbála, ezt a Szent György Napokhoz igazítjuk. Jurtát építünk a múzeumkertben, meghívunk egy mongol néprajzos festőművészt. A városnapokon a Kultúrkert programját ezentúl mi szervezzük. Lesz néptánc, régi zene, klasszikus muzsika, esetleg etnodzsessz. Év közepén a 84 éves Szőcs Károly fogarasi autodidakta gyűjtő kiállítása nyílik meg. Nyárára terveztük a Magyar Nemzeti Múzeumból elhozni a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség érméi című kiállítást, de egyelőre megfeneklett a tárgyalás. Volt munkatársunk, Vinczeffy László 70 éves. Jubileumi kiállítást szervezünk az alkalomból. Festményeit bent állítjuk ki, szobrait a kertben. Ezáltal folytatjuk a múzeumkerti szobortárlat-sorozatot, amit tavaly Kolozsi Tibor alkotásaival indítottunk. Kallós Zoltán néprajzkutató 90 éves, kiállítással tisztelgünk előtte – Erdélyben elsőként. Ezt novemberre, a Háromszék Táncegyüttes által szervezendő néptánctalálkozó időszakára időzítjük. – Milyen jelentősebb könyveket adnak ki? – A városnapokon mutatjuk be Anthony Gall Kós Károly és Sepsiszentgyörgy című könyvét, melynek összeállítására öt éve kértem fel a szerzőt, a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában jelenik meg. Hamarosan megjelenik évkönyvünk is. Tervezzük László Ferenc Táj és tudomány című könyvének kiadását. Év végére várjuk Benkő József: Transsilvania (generalis és specialis) két kötetének magyar fordításban való megjelenését. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 22.Kós Károly és Sepsiszentgyörgy (Anthony Gall könyvbemutatója)Nagy érdeklődés mellett mutatták be szerda délután a Székely Nemzeti Múzeumban Anthony Gall építész Kós Károly és Sepsiszentgyörgy című, igen szép kivitelezésű kötetét. Vargha Mihály múzeumigazgató megjegyezte: bármihez nyúlt Kós Károly, arany lett belőle, de az is elhangzott, hogy Budapest után Sepsiszentgyörgyön épült a legtöbb Kós-épület, az alkotó szemléletmódját ismertté kell tenni az egész világon. Olyan szellemi örökség birtokosai vagyunk, amelyet ápolnunk kell – hangsúlyozta köszöntőjében Vargha Mihály múzeumigazgató. A kötet írója, mindenese, ötletgazdája újabb levéltári kutatások, előkerült Kós-dokumentumok, kisebb rajzok, illetve restaurált tervrajzok alapján bővíthette az eddigi ismeretanyagot, de falvakról, különösen Erdővidékről is értékes dokumentumok kerültek elő, a könyvvel százéves lemaradást tudunk pótolni, fűzte hozzá. Az ausztrál származású, elismert Kós-szakértő Anthony Gall elmondta, nagyon sokan dolgoztak a köteten – Benczédi Sándor, Csáki Árpád, Boér Hunor és Szőcsné Gazda Enikő nevét emelte ki –, és mivel Kós Károly saját hagyatéka 1944-ben elpusztult, a mostani kötet kísérlet arra, hogy összegyűjtsék a város, a környék múltját, mert „a darabokból a továbblépéshez is kapunk egy kicsi erőt”. A könyv nemcsak dokumentum, hanem Kós szemszögéből mutatja be, miként kell ebből a múltból építkezni, és abból a szempontból is értékes, hogy jelzi, mi történt az elmúlt száz évben (Kós Károly 1911-ben került először Sepsiszentgyörgyre). Kós Károly építészetét meghatározza az a szemlélet, amely az általa tervezett Székely Nemzeti Múzeumra is érvényes: az nemcsak egy épületet, hanem a közösség, egy régió kultúrpalotáját jelenti. Mint Gall mondta, Kós Károly Sepsiszentgyörgyön élő fogalom, néhány levélrészlet utal a közte és a város közötti fél évszázados kapcsolatra, Sepsiszentgyörgy ugyanis Kós Károly egyik legfontosabb helye. Alapfy László grafikai szerkesztő a véletlenszerűen még mindig felbukkanó Kós-rajzok kapcsán további tisztázandó kérdéseket említett, Vargha Mihály pedig megjegyezte: a témában újabb kutatások szükségesek, illetve bejelentette, a könyvet kiadják angolul is, sőt, szeretnék lefordítani román nyelvre is. Benczédi Sándor a kötet egyik tanulmányának írójaként úgy vélekedett, Kós Károly minden itteni alkotása a Sepsiszentgyörgy iránt érzett szeretetének pici lelki tükrözése. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-30 | 31-31
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
